2016. december 4., vasárnap

Advent II. vasárnap



Karoljátok fel tehát egymást, amint Krisztus is felkarolt benneteket Isten dicsőségére!” /Róm 15,7/.

Szent Pál apostol nem egy olyan közösséget – és itt a legkisebb közösségről legnagyobb közösségig, bármelyikre gondolhatunk, ti a családi közösségetekre, én a magam szerzetes közösségére, de akár nemzetünkre, a társadalomra, bármelyik nagyobb közösségre – nem egy olyan közösséget állít példaképpel ahol nincsenek problémák, vagy pedig valaki megoldja egyszerűen a problémákat, hanem egy olyan közösséget, ahol föl karolják egymást, egymás gyöngéit szeretettel tudják viselni. A „problémákat megoldó közösség” a példa Szent Pálnak a tanításában. Nem is arról van szó, hogy a közösségnek van egy vezetője, aki mindig újra és újra megmondja, hogy mit kell tenni és a többiek azt pedig fejet hajtva teszik, hanem együtt gondolkodásra buzdít bennünket Szent Pál apostol, a közösségbe együtt gondolkodjanak az egyének és így alakítsanak ki közös véleményt.

2016. december 3., szombat

Advent I. - szombat




(Az Úr) irgalmas lesz irántad, amikor meghallja hozzá kiáltó szavadat; mihelyt meghallja, meg is hallgat. Bár a szenvedés kenyerét és a nyomorúság vizét adta neked az Úr, de ő, a te tanítód, nem rejtőzik el többé előled, és szemed látni fogja tanítódat. /Iz 30,19-20/.

A kegyelem idejéről szól Izajás jövendölése, paradicsomi gazdag termés lesz a földöm, az állatoknak bőséges takarmánya lesz. A próféta szava pedig a népet szíve gondolkodásának megváltoztatására buzdítja. A „tanító” már egyes számba van írva, nem lesznek már próféták, tanítók, csak egy Tanító lesz. A természet megváltozása csak a kerete mindannak, amit az Isten népének ad. A legnagyobb ajándék Isten részéről, hogy a második isteni személy lesz népe Tanítója. Ez remény is egyben, hogy megláthatjuk magát az Istent, az irgalmas Istent. „A szeretetnek ebben a sokféle formájú kivirágzásában észre lehet venni Krisztus irgalmas arcának a vonásait. De mit is jelentett a tanítványok számára irgalmasnak lenni? Jézus maga válaszol a kérdésre, két igével: megbocsátani és adni. Nyilvánvaló, hogy ez a szeretet mérhetetlen, míg a mi szeretetünk mindig hiányos. De amikor Jézus azt kéri tőlünk, hogy legyünk irgalmasok, mint az ő mennyei Atyja, akkor nem valami mennyiségre gondol! Azt kéri a tanítványaitól, hogy legyenek az irgalmasságának a jele, közvetítő csatornája és tanúja.” /Ferenc pápa/. Feladatunk szeretet és irgalmat vinni ebbe, az olykor kegyetlen világba.
Feladat: Tovább kell adnunk az irgalmas lelkületet, ez csak gyakorlással lehet. Az irgalmasság gyakorlása ma is, mint minden korban kihívás, hősiességet és találékonyságot kíván. Megtapasztaltam-e már azt, hogy amilyen mértékben kapok az Istentől, adok a testvérünknek és amilyen mértékben adok a testvérnek, olyan mértékben kapok az Istentől? Idézzek fel néhány ilyen irgalmas szeretetalkalmat.

2016. december 2., péntek

Advent I. - péntek



Még egy kis idő, egy egészen kicsi, és nemde gyümölcsöskert lesz a Libanon, a gyümölcsöskert meg erdővé terebélyesedik? Azon a napon a süketek meghallják a könyv szózatát, és a homály és sötétség elmúltával látni fog a vakok szeme. A szelídek ismét örvendeznek az Úrban (Iz 29,17-18)

Természetfeletti dologról beszél a Próféta: a vakok szeme megnyílik, hogy megláthassák Isten csodálatos műveit és tetteit, a fülük pedig képes lesz befogadni az Isten szavát, a szelídek pedig örvendeznek az Úrban. Azon a napon e jövendölés betetőződött Jézus hegyi beszédében: Boldogok a SZELÍDEK, mert ők öröklik a földet. Szent Pál a Szentlélek gyümölcseiről, a szeretetről beszél, annak egyik lényeges tulajdonságaként a béke és az öröm mellett a szelídséget említi. /Gal 5,22/. Azt a szelídséget, amely nem egyenlő az akaratgyengeséggel vagy a gyávasággal, ennek ellenére a szelídség erénye értékvesztett tulajdonság lett. Mi marad mégis a szelídség erényét gyakorolni vágyóknak a kezében? Éppen ez az erény lesz a fegyver a kezükben. A szelídek a szelídség fegyvereivel élnek: bölcsességgel, türelemmel és megtörhetetlen lelki erővel /Simon András/. Olyanok, mint a halkan hömpölygő folyó, amely maga alakítja a medrét. Látványos dolog a folyó ellen karddal vagdalkozni, de teljesen hasztalan. A fegyver nem ejt sebet a vízen s a folyó békésen árad tovább, miközben a kard lassan rozsdázni kezd.
Látva az Úr tetteit és hallva az Ő igéit belső nyugalomra lel az ember, megszelídítve először a bensőnkben dúló vad indulatot, így tudunk szelídek maradni a zavaros világunkban is.
Feladat: Idézz fel az elmúlt időszakból két olyan eseményt, amikor konfliktusos helyzetben sikerült megőrizni a szelídséget. Hagyjad, hogy felidőződjék benned az adott esemény, fogalmazd meg miért volt jó szelídnek maradni és mi volt a gyümölcse. Megköszönted már Istennek?
U.E.OFM

2016. december 1., csütörtök

Advent I. - csütörtök



Erős várunk van, védelmül kőfal és bástya szolgál. Nyissátok ki a kapukat! Hadd vonuljon be az igaz nemzet, amely mindvégig hűséges, amelynek szíve állhatatos és megőrzi a békét, mert benned van bizalma.” /Iz 26, 1-3/.

Ünnepi és győzelmi ének arról, hogy Isten megtörte a pogányok hatalmát és megszabadítja népét. A múltnak kemény megpróbáltatásai, szenvedései és reményei már átformálódtak a visszatérés bizonyosságában. A népben transzformáció történik, lelkében, jellemében megvalósul az Úr akarata.
Templomaink ma a mi erős váraink, ahol vágyunk az Úrra és Ő lehajol hozzánk irgalmában az igazhoz, a hűségeshez, a szívében állhatatoshoz, a békének megőrzőjéhez. Az úr minden szentmisében leszáll az oltárra, minden egyes alkalommal a „szeretet hajlékává” (Henri Nouwen) újjáépítve templomainkat, ahol táplál. Izajás még nincs ott, mint ahogyan fizikailag még mi sem - de már elővételezi a hangulatot és a légkört, bevezet az ottani örömbe. A kapuk nyitva, a lakoma készen, az Úr önmagát adja eledelül, mert
az ember érzi, hogy semmilyen táplálék nem elég neki, egyedül az Isten.
Feladat: Emlékezzek vissza egy-két olyan helyzetre, amikor reményvesztett voltam, de belépve a „szeretet hajlékába” minden megpróbáltatás, szorongatottság ellenére megmaradtam igaz, hűséges, állhatatos, békés embernek. Megköszönted már ezeket az alkalmakat?
U.E.OFM

2016. november 30., szerda

Advent I. - szerda



Szent András apostol

Szent János evangéliumában leírja, hogy András Keresztelő János tanítványa volt, vagyis kereső ember, aki várta Izrael reményét – a HIT és a REMÉNY embere volt, és egy napon hallja Jánostól: „… íme, az Isten Báránya …” és elindul egy másik tanítvánnyal, hogy kövesse Jézust. Megnézték, hogy hol lakik és nála maradtak – itt kezdődik az igazi tanítványság: megnézem, hogy Jézus hol lakik és vele maradok: a megtestesült szeretet nyelvét kezdem el beszélni. Később találkozott Péterrel és szólt nekik is, hogy megtaláltuk a Messiást. András elvitte Pétert Jézushoz. Azonnal megmutatta apostoli hivatást, apostoli lelkületét. Elvinni másokat Jézushoz. Fizikailag, ha nincs is mindig rá lehetőségünk, de imáinkkal mindig kísérhetjük őket.
Szent András segítsen bennünket Jézus készséges követésben, hogy családias kapcsolatot alakítsunk ki a Mesterrel, jól tudva, hogy Benne megtaláljuk életünk és halálunk értelmét.
Feladat: Köszönjem meg Istennek azon személyeket, akik az „élő védőszentjeim” voltak és még azok, akik odavittek Jézushoz és szedjem csokorba azon személyeket, megnevezve őket név szerint, akiket nekem kell imáimba hordozva Jézushoz vinnem.
U.E.OFM

2016. november 29., kedd

Advent I. - kedd


Azon a napon az Izáj gyökeréből támadt sarj zászlóként áll majd a népek előtt. /Iz. 11,10/.

A zászlónak számos jelentését ismerjük, mint pl. összetartozásnak, odatartozásnak a jelvénye, alatta vonulunk ünnepségeinkre, megbecsülése hozzátartozik a hagyományainkhoz. A zászló az együvé tartozást, bajtársiasságot, azt a közösségi szellemet fejezi ki, amely jelképezi, hogy képesek egy közös cél érdekében felsorakozni, teljesíteni a küldetést, melyre vállalkoztunk, rámutat arra, hogy arra kell figyelni, ami a múltban gyökerezik, a jelenben tanít és a jövő nemzedéknek biztos reményt ad. Zászlóként áll Jézus a nemzedékek előtt, kihez odaözönlenek a népek, hogy tanítsa őket. Ki? Az akin „az Úr lelke nyugszik: a bölcsesség és az értelem lelke; a tanács és az erősség lelke; a tudás és az Úr félelmének lelke, s az Úr félelmében telik öröme. Nem a szerint ítél majd, amit a szem lát, s nem aszerint ítélkezik, amit a fül hall, hanem igazságot szolgáltat az alacsony sorúaknak, és méltányos ítéletet hoz a föld szegényeinek” /Iz 11,1-3/. Az, Aki arra tanítja az embert, hogy átitatódjék Isten legbensőbb ismeretével, gondolkodásmódjával, és a vele való együttműködésben és szövetségében részesedik Isten békéjéből.
Feladat: Elmélkedjek azon, hogyan mutatkozik meg Jézus életében, az hogy az Úr lelke nyugszik rajta, az egyes jelzőkhöz társítsak egy eseményt Jézus életéből és vizsgáljam meg saját életünket is. Azon Szentlélek ajándékait, pedig amivel híján vagyok, kérjem, hogy ajándékozzon meg vele abban az értelemben, ahogy Jézusban tükröződnek vissza.
U.E.OFM