2016. december 31., szombat

Hálát adni, szívből…



Pappá szentelésem előtti évben Szilveszter napján /2007/ egyik rendi testvéremmel kisebb zarándoklatot tettünk meg egyik településtől a másikig, csendesen ballagva egymás mellett. A távolság a két helység között kb. 40 kilométer volt. Az út elején „szórakozásnak, magam kipróbálásának” gondoltam el az egészet, a mellettem haladó testvér cél adott a zarándoklatnak. Végiggondolni az eltelt évet, imával elkísérni, elbúcsúztatni azt, majd köszönetet és hálát mondani azokért, akikkel találkoztam, akik az életemet formálták, „tanítómestereim” voltak, a kapott és a meg nem kapott dolgokért, amelyek összességében szintén a javamat szolgálták,  amit meg tudok köszönni, amit igazán magaménak érzek. 



Azon a zarándoklaton, elgondolkoztam, hogy hány fajta statisztikát, számszerűsítést készítünk mindig az eltelt évről, hogy lássuk hol tartunk. És ekkor fogalmazódott meg az is bennem, hogy saját, személyes „statisztikámat” is el kell készítsem. Egy év nem múlik el nyomtanul, egy rész lesz belőlem, életem fáján egy újabb évgyűrű. Ebben az Istennel eltöltött csendes meditációban közelebb kerülök életem titkaihoz. Az elmúlt év konkrét élményeinek az újraszemlélésével, még inkább felfedezem, hogy ki vagyok tulajdonképpen.
Ezért a szilveszter esti hálaadó szentmisén a felolvasott evangéliumot követő elmélkedés után pár perces csendet tartok, és kérem a szentmisén jelenlévőket, hogy ne sajnáljuk azt a pár percet önmagunktól, nézzünk magunkba, idézzük fel az elmúlt év főbb eseményeit, ebben a csendben lehetőségem van elhagyni a régit és üdvözölni az újat.

2016. december 30., péntek

Az irgalmasság éve "a lelki klinikán"


Ha Erdélyben zarándoklatra gondolunk, talán első hely, ami eszünkbe jut, Csíksomlyó. 2016 azonban a szokásosnál is több hívót vonzott oda. Bereczki Szilvia SA beszélget Urbán Erik ferences szerzetessel az Irgalmasság évéről az év kegyelmeiről és kihívásairól.

Mit jelentett az irgalmasság éve Csíksomlyó szempontjából?
Nagy örömmel fogadtuk az érsek atya döntését, hogy a csíksomlyói kegyhelyen nyitja meg az irgalmasság kapuját. A kegytemplom jobb kapuját jelöltük ki szent kapunak. Ha a kegyhelyekre úgy tekintünk, mint „lelki klinikákra”, akkor szinte magától értetődik, hogy meg kellett nyitni a kegyhelyen az irgalmasság kapuját. Már a nemzeti Mária-kegyhelyeket tömörítő Európai Máriás Háló 2015-ös találkozóján – amelyben Romániát a csíksomlyói kegyhely képviseli – arról tanácskoztunk Mátraverebély-Szentkúton, hogy az irgalmasság évét az egyes országok kegyhelyein miként fogják megszervezni, vagy hogyan lehetne megszervezni úgy, hogy minél jobban segítse a kegyhelyre zarándoklókat a irgalmasság útján való haladásban. Mi, kegyhelyigazgatók az eszmecsere során ötleteket adtunk egymásnak, amelyekből meg is valósult jó néhány. Ha áttekintjük a szentév eseményeit, elmondható, hogy összességében gazdag évet zártunk a csíksomlyói kegyhelyen, de ez is kevés azon lelki gyümölcsökhöz képest, amelyek a zarándokokban születtek meg az irgalmas Isten kegyelméből.

Milyen főcél vezetett titeket ebben az évben? Melyek voltak a fő események?
Az irgalmasság éve meghatározta idei tevékenységeinket, hiszen ennek a fényében választottuk meg a kegyhely évi mottóját, amely mindig a pünkösdi búcsúnak is mottója, s amely idén az évközi idő Mária-antifónájának kezdő sora volt: „Üdvözlény, Úrnőnk, irgalmasság asszonya”. Továbbá igyekeztünk nemcsak a szentmisék előtt, hanem napközben is a zarándokok rendelkezésére állni, ha szentgyónást szerettek volna végezni, illetve adventben és nagyböjtben bűnbánati délutánokat tartottunk, vagyis egész délután gyóntattunk, hiszen számos család, egyén vagy közösségzarándokolt el a szent kapuhoz, hogy átlépve azon, teljes búcsút nyerjen. Ferenc pápa nagy ajándéka volt a világegyház számára, hogy nemcsak Rómában, hanem a részegyházakban is lehetett szent kaput nyitni, hogy akik nem tudnak elzarándokolni az örök városba, a szentévben mégis tudatosíthassák magukban, hogy az „irgalmasság határt szab a rossznak” (Ferenc pápa), vagyis Isten lehajol hozzám elesettségemben, és felemel jobbjával. Ezért nem halok meg, hanem élek, és megemlékezem az ő irgalmasságáról.

A szolgálat hatalma



Szent István diakónus előtt tisztelgünk – akiről tudjuk azt, hogy 7 diakónus közül az egyikre, akiket az apostolok választottak ki, akik segítették őket, hogy a szolgálatot, amelyet az Úr Jézus az apostolokra bízott, azt felelősség teljesen tudják elvégezni. Ezért kiválasztottak 7 „derék férfit” , közöttük volt és van István diakónus is – kiemelkedik az ő alakja a 7 diakónus közül, akire már az V-ik században fel figyeltek rá, az V-ik századtól elterjedt az ő tisztelete. Azt is tudjuk, hogy körülbelül 30 év eltelt már, Jézus nyilvános működésétől és Istvánnak a vértanúságáig. Miért ünnepeljük Jézus születését, és egy derék,  Szentlélekkel eltelt férfinak a mennyei születésnapját? Istvánban megmutatkozik, hogy milyen is az igazi keresztény ember. Szolga volt ő, a legenda szerint istálló szolga volt, aki látta a napkelti bölcsekkel együtt a csillagot, amely az újszülött Királynak a születését jelezte, és ő hitt, hitt Jézusban, ott hagyja az istálló szolgaságot, és ez a „derék férfi”, beáll a krisztus követők sorába.

Isteni élet van bennünk



Be kell vallanunk, hogyha csupán a megtestesülést, karácsonynak a titkát, János evangéliumának a bevezetőjéből kell, megismerjük, nem lennénk könnyű helyzetben. Hiszen hallottuk, hogy egy egészen filozofikus gondolatsort vonultat végig János, amikor leírja Jézus Krisztusnak a világban való megjelenését. Azt is ha megfigyeltük, János sok mindenről ír, amit ő megtapasztalt tanítványossága során. Hallottuk, hogy Keresztelő János, az elő futár elő készíti Krisztusnak az utat. Miért tudja ezt János? Azért mert János apostol Keresztelő Jánosnak tanítványa volt, ismerte Keresztelő Jánosnak a tanítását. Azt is hallottuk, hogy láttuk az ő dicsőségét – Hol látta János apostol Krisztusnak a dicsőségét? – Nem a jászolban, hanem a tábor hegyén, amikor színiben elváltozott az Üdvözítő. Meg kell köszönnünk Lukács evangélistának, hogy ő pontosan utána járt – úgy ahogy írja az apostolok cselekedeteiben – a dolgoknak, és leírta ezeket. Az ő evangéliumából tudjuk hogy gyermekként születik az Ige, így lesz Testé. Miért fontos hogy megünnepeljük karácsonyt? Anselm Grün, eléggé ismert német lelki író, a következőket írja: „Krisztus betlehemi születését ünnepeljük, hogy elhihessük isteni élet van bennünk. E nélkül az Ünnep nélkül nem vennénk észre az Isteni Életet önmagunkban, csupán azt tartanánk életnek, ami körülöttünk látható – a munkánkat, a sikereinket és kudarcainkat, emberi kapcsolatainkat, az elismerést, a figyelmet, a szeretetet, mindennapi örömeinket és szenvedéseinket – de elkerülné a figyelmünket az, hogy Isten BENNÜNK van. Gyökösi Endrének a hasonlata – egy méhész elszeretne mondani az ő méheinek, hogy nagyon szereti őket, és gondolkozik hogy miként tudná ő elmondani a méheknek hogy, mennyire szereti őket, még akkor is hogyha sokszor a méhek megszúrják, ő ennek ellenére babusgatja, ápolgatja, gondjukat viseli. A méhésznek a fia úgy dönt, hogy méhecskévé lesz, azért, hogy elmondja a többi méhnek, hogy az Ő Édesapja mennyire szereti őket. Ezért testesült meg Krisztus, gyermekként, szelíd, egyszerű gyermekként, hogy ne féljünk az Istentől, és a kereszt - amikor a keresztre tekintünk, és nem baj hogy itt az oltár előtt ott van a jászolban a gyermek, a keresztre feszített Jézus – a kereszt az megváltásunknak is a jele, de azt is jelképezi, hogy az ember az ő bűnösségében, mennyire képes elmenni a gonoszságnak az útján, képes ember-embert ölni, ember-embernek az életét elvenni. Krisztus azért jött, hogy egy utat mutasson nekünk, és azért is jött, hogy közelebb hozza Istent. Simon András írja - Isten közelben című versében: A rólunk elfeledkezni látszó, tőlünk mérhetetlen távolságban levő, Elérhetetlen teremtő, ugyanúgy hívő életünk része, Mint a minket meleg, anyaöl biztonságban rejtő, Személyes Isten. Ne vádold magad, ha nem érzed úgy közel magadhoz, Lehet hogy Ő akarja így, hogy emberi helytállásodat próbára tegye, De az is lehet, és talán ez a valószínű, Hogy nem az Úr változtatta meg helyét az életedben, Hanem lassan Te távolodtál el tőle, Pedig Ő egészen közel áll hozzád, De Te más irányba nézel. Minden évben megünnepeljük Karácsonyt, azért hogy az Isteni titokba még inkább, bepillantathassunk, a mi testünk, a mi bűneinkkel, kudarcainkkal, minden egyes karácsonykor istállóvá lesz, azért hogy szállást adjon Isten Fiának. A kudarcainkat, a bűneinket nem szabad elnyomnunk, nem szabad a szőnyeg alá söpörnünk, hiszen csupán izomból, erőből, ideig-óráig jók tudunk lenni, de sokáig az nem tartható. Hogy változzon az életünk, szükség van a lelkiekre, szükség van a Karácsonyra, hogy testemből templomot formáljak, ahol megszülethet a Megváltó, de legyek tudatában mindig, hogy az én testem istálló, ahol szállást akar venni az Isten, és ebben segítsenek bennünket a karácsonynak a jelképei – a Gyermek, a jászol, a gyertya, a fenyő, az ajándék, hogy a legnagyobb ajándékra emlékeztessen bennünket, magára az ÚR JÉZUS KRISZTUSRA.

Szegénységéből meggazdagodni


Az Árvácska Együttes karácsonyi koncertje és Éjféli szentmise

Hol mutatták be az első Istentiszteletet? Nem előkelő bazilikában, nem is Romának a katakombáiban, hanem Betlehemben, a pusztában, ahogy az evangélium megjegyezi, abban a barlangban, istállóban ahol a Boldogságos Szűz Mária világra hozta az ő Szent Fiát. Virrasztunk a szent éjszakán, virrasztunk mi is együtt a pásztorokkal, akik virrasztottak nyájaikat őrizve, és a pásztoroknak angyal jelenik meg – hiszen az első istentiszteleten mennyei kórus énekelt „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön minden jóakaratú embernek”.

2016. december 23., péntek

Advent IV. - szombat



Tedd meg mindazt, amit szándékozol, mert az Úr veled van”. /2Sam 7,1-5.8b-12.14a.16/.

Dávid király lelkiismeret furdalásáról értesülünk, aki rádöbben, hogy ő gazdag palotában él, míg az Úr szegényen sátorban lakik. Dávid királyban az új felismeréssel új értékrend is születik benne. Az értékrend felállítása meghatározza a további cselekedetet is amennyiben őszintén és komolyan gondoljuk. Jelen esetben a cselekedet: építeni kell az Úrnak egy maradandó hajlékot a nép körében. Az őszinte templomépítési szándék előhozza Isten részéről egy újabb örök tervének a bejelentését Nátán próféta közlésében: az Úr fog házat, vagyis dinasztiát építeni neked, vagyis Dávidnak. Vagyis Dávid családjából érkezik, származik az aki isten örök tervét beteljesíti. Egyházunk ma a zsolozsma imádságra hívó antifónájában így imádkozik: „Ma megtudjátok, hogy eljön az Úr: holnap pedig meglátjátok dicsőségét”.
Feladat: Őszintén hiszem azt, hogy Jézusban elérkezett az üdvösségem? Jézus szeretetből testesült meg. Az ünnep alatt, hogy fejezem ki szeretetemet azok iránt, akik körülvesznek.

Advent IV. - péntek



„Íme, elküldöm hírnökömet, hogy elkészítse előttem az utat. Hamarosan belép az Úr, akit kerestek…aki után vágyakoztok” /vö. Mal 3, 1-4.23-24/.

A próféta, Malakiás a fogságból szabadult népet vigasztalja, hogy újra felépül az Isten háza, melynek a dicsőségét maga a Messiás adja. Malakiás próféta olyan időben működött, amikor a papok buzgósága alábbhagyott és a nép vallásos élete is meglazult. Ezért szólítja fel őket megtérésre, s figyelmeztetésül hivatkozik az ítéletre. Előbb azonban az istentiszteletnek és a papságnak meg kell újulnia. Az Úr útját Isten követe készíti majd elő. Az Újszövetség ebben a küldöttben Keresztelő Jánost látta. Krisztus áldozata pedig meghozta az istentisztelet teljességét.
Illés próféta teljesítette küldetését, Keresztelő János, aki Illés próféta buzgóságával lép fel, az emberek szívét a kölcsönös kiengesztelődés felé tereli és rámutatott az Isten Bárányára.
Feladat: A próféták jövendölései a Messiásra mutatnak. Mennyire vagyok ennek tudatában. Tudatosítsam magamban. Az életem mennyire mutat rá a Messiásra?

Advent IV. - csütörtök



„…az az asszony vagyok, aki itt álltam melletted és imádkozottam az Úrhoz. Ezért a fiúért imádkoztam. S lám az Úr teljesítette kérésemet, amellyel hozzá fordultam” /vö. 1Sám 1,24-28/.

Nem ritka esemény a Mária-kegyhelyeken, így a csíksomlyói kegyhelyen sem, hogy család érkezik: apa, anya és a kisbaba. Hálát adni jönnek azért, hogy az Úr meghallgatta az imájukat, gyermekkel ajándékozta meg házasságukat. A szülők elhozzák a legértékesebb „kegytárgyukat” bemutatni és megköszönni az Úrnak. A hit, a vallásosság kimagasló példái ezek a személyek, akárcsak Hanna, a gyermek Sámuel édesanyja. Hanna egyszerű asszony, aki imádkozott: Hogyan? Hittel és állhatatosan. Amikor vágya teljesül, gyermekét Isten szolgálatára adja. Az imádságban kapott kegyelem nagylelkűvé tette, de nemcsak hanem imájával hozzájárult a kicsi Sámuel lelki fejlődéséhez is, ahhoz, hogy Sámuelből nagy próféta lett.
Feladat: Nagylelkű tudok-e lenni akkor, ha Isten áldozatot, lemondást, odaajándékozást kér tőlem? Hogyan viszonyulok ahhoz, ha felebarátom imát kér tőlem a szándékára? Ígéretemet betartom? Szoktam-e imádkozni külön is azokért, akiket Isten rám bízott, mellém rendelet?

2016. december 21., szerda

Advent IV. - szerda



Aztán így szól hozzám a kedvesem: Kelj föl, barátnőm, jöjj, galambom, szépségem! Nézd, elmúlt a tél, elállt az eső, elvonult. A föld színén immár virágok nyílnak, itt van a szőlőmetszés ideje, és gerlice hangja hallatszik földünkön” /Én 2,8-14/.

A mi drága Szerelmünk, aki emberi testet öltött érettünk, itt áll már házunk falánál, és bátorít: elmúlt a tél. Arra gondoltam, hogy milyen szép e szentírási szakasz, amelyet Anyánk, az Egház éppen december 21-én olvastat fel. Mikor is? A Téli-napfordulón, amely naptól egyre hosszabbodnak a nappalok, nő a fény a világosság. Jézus, a felkelő Napunk a magasságból, ami világosságunk, Aki elosztja a homályt és az elhagyatottságot. Az Ő fényénél mi emberek nemcsak Istenre, de egymásra is könnyebben rátalálunk.
Feladat: Üljek le egy meggyújtott gyertya elé és mélyen nézzek bele. Hagyjam, hogy a fény amely megvilágítja az arcomat, szemünkön keresztül, amely a lélek tűkre és a test ablaka, a belsőmet is megvilágítsa, és betöltse életem minden területét.

VIDEÓ

Rendszeres olvasók