A „másik Gyermek” befogadójává lenni...


A szülők a gyermek születése előtt már gondolkodnak a születendő gyermekük nevén. Minden kornak megvannak a maga sajátos nevei, illetve a források ahonnan a neveket választják. Egy időben a bibliai nevek voltak közkedveltek, máskor a szentek nevei, vagy éppen a szülőkről, nagyszülőkről nevezték el őket, de nevet kölcsönözhetnek a közélet szereplőtől. „Nomen est omen” - „a név meghatároz, a név kötelez” - tarja a latin közmondás. Természetesen azt nem lehet megmondani, hogy milyen szoros kapcsolat lesz a név és viselője között, ezt a nevet viselő személyre kell ráhagynunk, a név viselőjétől függ hogyan és mire használja. Zakariás és Erzsébet fiának nevet adnak. Több javaslat is elhangzik a névadásra összegyűltek körében, de a szülők kitartottak az angyal által közölt név mellett: „János legyen a neve”. A név jelentése „Isten kegyelmes, kegyelme” a viselője küldetését pontosan meghatározta, hiszen az előfutár fellépésével Isten tanújelét adta minden ember iránti könyörületének és kegyelmének. János nevének jelentése nekünk is üzeni, hogy Isten kegyelmi időt biztosít mindannyiunk számára, olyan hasznos időt, hogy a „Gyermek” születése előtti napokban a bűnbánat gyümölcseit beérlelhessük, hogy a megtestesülés éjszakáján a „másik Gyermek” nevét befogadva velünk legyen az Isten.
December 23., Lk 1,57-66
U. E. OFM