Engedelmes fiú lenni...


Két fiúról szól a mai szent evangélium, akik ráadásul testvérek is. Mindketten tudják az édesapa akaratát, aki azt szeretné, hogy a fiai kimenjenek a szőlőjébe dolgozni. De kettejük közül csak egy volt szófogadó. A fiúknak az igazság útjára kellet lépniük és az igazságot kellet volna „művelni” az Úr szőlőjében. Keresztelő János az igazságot művelte az Úr szőlőjében. Nem fogadták el. A nép, az egyszerű, az alázatos odafordította szívét a bűnbánatban az Úr felé, az Igazság felé. De éppen azok akiknek példát kellett volna mutatni, nem fordulnak mereven ragaszkodnak meggyőződésükhöz, ha mégis csak a látszat kedvéért. B. Fererro ír egy szerzetesről aki hozzászokott ahhoz hogy a levesébe szökkenő sáskákat kidobálja. Eleinte még kidobta, később megszokta. Sokszor vagyunk így mi is: megkedveljük azokat a dolgokat melyek rosszak az életünkben, hozzászokunk, összenövünk velük.
A példázat bárkivel megtörténhet: ösztönös elutasítás a munka elvégzése előtt, vagy spontánul igent mondunk... Mi akik Krisztustól akarunk tanulni, mindjárt eszünkbe jut Jézus imája a getcemáni kertben: „Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint Te.” Mt 26,39. Ez a mi megszentelődésünknek is az útja, mert az Úr akarata a mi békességünk.
Advent III. - Kedd: Mt 21, 28-32
U. E. OFM