Engedelmes lenni...


A király megkérdezte három bölcs tanácsadóját: Mi a legborzasztóbb a világon? Egyik azt mondta a szegénység, másik azt válaszolta a betegség, a harmadik pedig így szólt: a legborzasztóbb a világon ha életünk végén rájövünk arra, hogy elrontottuk az életünket. Ez úgy is mondhatnánk, hogy nem tettük meg mennyei Atyánk akaratát, vagyis nem működtem együtt önmagam és felebarátom üdvösségének a valóra váltásában. Ez az akarat kiterjed a hétköznapi cselekedeteimre is. Nem elég gondolatban haladni az úton, hanem a sziklára építve tevékeny, munkás, elkötelezett életet követel tőlem. Nem elég azt mondogatni „Uram, Uram...”, a törvényeknek való engedelmesség, a szertartások pontos végzése lelketlenül megannyi veszélyt is rejt magában, hiszen egy idő után azt a látszatot kelti, azzal az érzéssel tölt el, hogy elegendő vagyok önmagamnak. A törvény megmutatja az utat és megtanít rajta járni. Viszont Isten felé haladásunkat akarnunk kell, Isten akaratának a megtétele szeretetet feltételez. Az Isten törvénye iránti engedelmességnek át kell adnia helyét az Isten iránti tiszta szeretetnek. Ebben az értelemben érthető Szent Ágoston szavai: „Szeress és tégy amit akarsz”, mert aki szeret az nem bántja meg, nem okoz fájdalmat a szeretet személynek. Tiszta szeretetté kell változnunk és ebben segít bennünket az Istentől kapott lélek, amelyet fogantatásunk pillanatában belénk lehelt. Így együttműködve Istennel életünk Isten kezéből Isten kezébe érkezik.
Advent I. - Csütörtök: Mt 7, 21.24-27
U.E. OFM