A lélek anyanyelvének szolgálatában


Dr. Jakubinyi György érsek úr 2015. március 22-ei hatállyal fr. Urbán Erik ferences szerzetest, a csíksomlyói kegytemplom igazgatóját a Gyulafehérvári Főegyházmegye megszentelt élet intézményeiért felelős érseki helynökének nevezte ki. A kinevezés kapcsán kérdeztük az érintettet.
- Hogyan fogadta a főpásztori felkérést? A kinevezés Urbán Eriknek, a ferences szerzetesnek vagy a csíksomlyói kegytemplom igazgatójának szól?
- Meglepetés volt számomra, amikor először megkerestek telefonon, tolmácsolva Jakubinyi György érsek úr felkérését. Miután a főegyházmegye és saját magam is egyeztettünk elöljárómmal, Orbán Szabolcs tartományfőnök úrral, illetve miután kikértem még néhány, számomra mérvadó személy véleményét, igent mondtam a kérésre, megköszönve a főpásztor irántam tanúsított bizalmát. Az új szolgálatra való kinevezésem nincs összefüggésben a templomigazgatósággal. Az érsek atyától kapott megbízás főegyházmegyei szintű, míg a templomigazgatósággal rendi elöljáróm és a helyi közösség bízott meg. Utóbbi feladat a kegytemplomban történő liturgikus cselekvések felügyeletét jelenti, vagyis a közösségen belül, amely a kegyhelyet vezeti, minden testvérnek megvan a sajátos feladata, amelyet az elöljáróval összhangban végez. Nekem az említett szolgálatot kell ellátnom.
- Szerzetesrendek eddig is működtek Erdélyben. Mit gondol, miért éppen most vált fontossá a főegyházmegye elöljárósága számára, hogy külön érseki helynököt nevezzen ki az Erdély területén tevékenykedő szerzetesközösségek tevékenységének összehangolására?
- Erdélyi főegyházmegyénk zsinati könyvében a Szerzetesi közösségek Főegyházmegyénkben című fejezet rendelkezései között olvassuk: „A főegyházmegyében legyen egy, a megyéspüspök által kinevezett egyházmegyei felelős, aki a szerzetesrendek problémáival foglalkozik, és együttműködik az említett bizottsággal”. Igazából tehát a kinevezéssel egy zsinati rendelet végrehajtása történt meg, előrelépés és nyitás a főegyházmegye részéről a területén működő szerzetesrendek felé, „akiknek úttörő szerepük lehet főegyházmegyénkben”. Ez a lépés bátorítás lehet, hogy mi, szerzetesek tartsuk szem előtt az egyetemes egyház és főegyházmegyénk lelki hasznát, és ne féljünk „látó emberekké lenni”, vagyis ne féljünk az új kihívásoktól sem (vö. PC 20). Időnként fontos felülvizsgálnunk, hogy ami egy adott korban jó volt és jól működött, ne veszítse el jelentőségét. Ezért szükséges, hogy az egyes közösségek sajátos karizmáit megtartva, láthatóvá tegyük az egységet, vagyis megmutassuk minden jóakaratú embernek, hogy Istennel és Istennél élni jó és öröm. A különböző tevékenységek ellátásánál fontosabb azonban, hogy egyéni és közösségi életünkben megfelelő helyet biztosítsunk az imának. Ebben a szándékunkban erősíthetnek meg a szerzetesrendek közös találkozói, Prohászka Ottokár püspök intelmének jegyében hozzájárulva főegyházmegyénk „lélekmentéséhez”: „Az imádság lelkünk édes anyanyelve. Ne felejtsük el soha!”
- Csíksomlyói templomigazgatói státusa megtartásával fogja ellátni érseki helynöki teendőit. Új minőségében milyen elvárásoknak kell megfelelnie, milyen többletfeladatokat kell majd ellátnia?
- Az érsek úr a körlevélben körvonalazta a teendőimet: „Feladata, hogy megbízásomból a szerzetesi közösségeket látogassa, gondjaikat a főegyházmegyei hivatal felé közvetítse. Időnként összehangolt főegyházmegyei rendezvényeken jelenítse meg a szerzetesi élet rendeltetését és fontosságát híveink és a felnövekvő ifjúság felé.” Továbbá pedig közösen kell keresnünk az utunkat a különböző szerzetesrendekkel, szem előtt tartva főegyházmegyénk zsinati könyvének ránk vonatkozó javaslatait. Vannak olyanok, amelyek eddig is jól működtek. Ilyen például a szerzetesrendek közötti kapcsolattartás, a szerzetesi találkozók, hivatástisztázó programok, szervezése, ifjúsági programokon való részvétel, azonban vannak olyan javaslatok is, amelyek megvalósításra várnak: ilyenek például a kolostori nyílt napok szervezése, ahol közelebbről megismerkedhetnek az érdeklődők az életünkkel, a szerzetesek közös zarándoklata, továbbképzők egy-egy közösségben ugyanazon feladatokat ellátó személyek számára stb.
- 2015 a megszentelt élet éve, amelynek meghirdetésével az volt Ferenc pápa célja, hogy felhívja mind az egyháziak, mind a világiak figyelmét a szerzetesi életformára. Ön hogyan értelmezi a pápa szándékát, és hogyan látja a szerzetesrendek jelenlegi helyzetét Erdélyben?
- Ajándéknak tekintem Ferenc pápa részéről a megszentelt élet évének a meghirdetését, azt, hogy több mint egy éven keresztül egyházunk fokozottabban oda akar figyelmi a megszentelt életet élőkre. Ferenc pápa 2013. november végén a férfi szerzetesrendek legfőbb elöljáróival való találkozója alkalmával jelentette be, hogy 2015 a megszentelt élet éve lesz, amelyet abból az alkalomból hirdetett meg, hogy VI. Pál pápa az ötven évvel ezelőtt szervezett II. Vatikáni Zsinat negyedik ülésszaka során, 1965. október 28-án adta ki a Perfectae Caritatis kezdetű dekrétumot a szerzetesi élet korszerű megújításáról. A megszentelt élet éve elnevezés átfogóbb és pontosabb, mintha csak szerzetesekről beszélnénk. Olyan fogalom, amely az új formákat is magába foglalja. Beletartoznak a szerzetesek, az apostoli élet társaságainak, a krisztushívők hivatalos társulásainak és a világi intézményeknek a tagjai, valamint a remeték és a megszentelt szüzek is.
Különös fontossága van ennek az évnek számunkra itt, Erdélyben, tágabb értelemben a volt kommunista országokban, hiszen az 1950-es években állami rendelettel feloszlatták a főegyházmegyénk területén szolgáló szerzetesrendeket, korlátozva tudták csak betölteni szolgálatukat. Ezáltal felnőtt egy olyan egyházi közösség, amely az egyházat szerzetesek nélkül is el tudta képzelni, bár az egyházhoz úgy nyugaton, mint keleten a szerzetesség hozzátartozik. Továbbá az egyes közösségek a feloszlatás miatt nem vehettek fel új tagokat, ennek következtében a szerzetesrendek el-, illetve kiöregedtek, sok közösségben hiányoztak az „középkorú” szerzetesek, ami a rendszerváltást követő újraindulásnál egyes közösségekben nem kis gondot jelentett. Nem csak újraindulásról kell beszélnünk, hiszen újabb letelepedések is történtek, új kolostorok, monostorok nyitották meg kapuikat. Különböző szerzetesi közösségek immár szélesebb spektrumú tevékenységet folytathatnak, a feloszlatott rendek közül némelyek újra működhetnek, nyíltan élhetik meg sajátos karizmájukat. Fontoljuk meg közösen is mi, szerzetesek Ferenc pápa hozzánk intézett levelének a buzdítását: hálával nézzünk vissza a múltra, szenvedéllyel éljük a jelent, és reménnyel tekintsünk a jövőre!
Borsodi L. László
Fr. Urbán Erik 1981-ben született a Szatmár megyei Krasznabélteken. 2006-ban tett szerzetesi örökfogadalmat a Szent István királyról elnevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány kötelékében, 2008-ban szentelték pappá. Állomáshelyei: Kaplony – segédlelkész, házfőnök (2008–2011), Csíksomlyó – templomigazgató (2011-től).

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hálát adni, szívből…

Elhatározta: bárki bármit mond, akkor is ferences lesz

Szeressünk