Akiből hős szeretet árad


Az irgalmasság szentévében a csíksomlyói kegyhelyre érkezett Árpád-házi Szent Erzsébet ereklyéje Sárospatakról. Az ereklyetartó magába foglalja Erzsébet koponyájának csontdarabkáját, illetve a ruhájából tenyérnyi nagyságú szövetet. Általában mi szoktunk elzarándokolni a szentek sírjához, de abban a ritka élményben volt részünk a csíksomlyói kegytemplom-pápai kisbazilikában /2016. május 24./, hogy Szent Erzsébet, az irgalmasság szentje zarándokolt el hozzánk. Élete ma is világító JEL számunkra 800 év távlatából.
Ha 800 évvel ezelőtt Szent Erzsébethez fordult valaki, ő nem tagadta meg a segítséget, a szolgálatot, így ma is ha hozzá fordulunk bízhatunk benne, hogy ma is közbenjár értünk és segít nekünk, hogy összekuszálódott világunkban eligazodjunk.
A kegytemplom megtelt zarándokokkal, akik imádkoztak kiváló Szentünkhöz, a szentmise végén gyermekek egy rövid jelenetet adtak elő, majd a Rolle Zenekar néhány éneket énekelt Szent Erzsébetről közben pedig a zarándokok tiszteletük jeleként megcsókolták az ereklyét. Mély hittel járultak az ereklye elé.
Mi a kegyhely őrei köszönetünket fejeztük ki Ternyák Csaba egri érsek atyának aki erdélyi zarándokútra inditotta „Szent Erzsébetet” és Böjte Csaba testvérnek aki elkísérte az ereklyét és a Szent példájából kiindulva az irgalmasság és a lehajló, odaforduló szeretet útjának ma is járható szárható útvonalát bemutatta.
Emlékezésünknek az a célja, hogy Erzsébet jobb ismerete és az iránti való megújuló csodálat az Úr békéjének eszközévé alakítson minket, és megtanuljuk, hogyan enyhítsük a körülöttünk élők nyomorúságát, tegyük emberibbé az életkörülményeket, és mi is letöröljük mások könnyeit. Sugározzuk az Atya szeretetét mindenütt, ahol nem ismerik a részvétet. Erzsébet eltökélt hűsége erősítse a mi kitartásunkat is. Példája és közbenjárása világítson utunkon, hogy mi is eljussunk az Atyához, minden szeretet forrásához, aki a jó, a legfőbb jó, a béke és öröm.
U.E. OFM
Fotó: Iochom Zsolt, www.facebook.com
 A Sárospatakon született Szent Erzsébet egyébként is már földi életében sokat utazott. Alig négy éves volt, amikor a szülei és leendő apósa és anyósa eljegyezték őt a thüringiai őrgróf fiával, ezért el kellett hagynia a szülőföldjét. Boldog házasságban élt, igazi szerelemmel szerette férjét, amit azért fontos kiemelni, mert manapság az embernek általában úgy gondolnak a szentekre, mint valami távoli lényekre, holott Erzsébet ugyanúgy szerelmes volt, mint napjainkban bármelyik lány vagy nő. Húsz évesen özvegy lett, és ezután csak a szegényekért, rászorultakért akart élni. Szívét hős szeretet járta át: ő alapította például az első kórházat, nemhiába a ferencesek harmadrendjének védőszentje Szent Lajos mellett. Az ő lelkesedése bennünket is arra buzdít, hogy úgy bánjunk az emberekkel, ahogy mi is szeretnénk, hogy bánjanak velünk. Legyünk leleményesek az irgalmasság gyakorlásában, tettekkel is tegyük boldoggá az embereket, mindig a jó mellett döntsünk, és lépjünk ki abból a helyzetünkből, hogy saját magunkat állítjuk az életünk középpontjába.

Árpád-házi Szent Erzsébet
„Magyarország virága”
(1207-1231)

P. Tokár János OFM:
Ima Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepére

Mennyei Atyánk, Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepnapján, Szent Erzsébet szobra elé járultunk hálaadásra, és azért, hogy mi is kitárjuk eléd szívünket, gondolatainkat és érzéseinket!
Köszönjük, hogy személyében olyan rózsát adtál a magyar földnek, amelynek illata betölti az egész Egyházat, és szebb tőle a világ. Örülünk mi is, hogy magyarnak születtünk. Magyarként szeretnénk ennek a világnak a javára minél többet tenni. Imádkozunk azért, hogy a széttagolt nemzet újra összekovácsolódhasson.
Köszönjük, hogy a szegényekben, az elhagyott, magukra maradt gyerekekben Krisztust látta és tisztelte. Hozzá fordulunk mi is imáinkkal, amikor igazságtalanságot vagy hátrányos megkülönböztetést látunk.
A Te ajándékod volt, hogy Erzsébet és férje csodálatos szeretettel szerette és buzdította egymást Isten dicsőítésére és szolgálatára – hálásan szemléljük példáját, amellyel megtanítasz minket, hogy az emberi kapcsolatokban mekkora jelentősége van a lelki köteléknek, amely által Feléd és egymáshoz is közelebb jutunk.
Istenünk, Te megengedted, hogy Erzsébet megélhesse a betlehemi éjszaka kitaszítottságát és magányát, amikor minden ajtót bezártak előtte. Kérünk, segíts, hogy erős hitünk legyen jóságodat abban is felfedeznünk, amit nem tudunk feldolgozni, amit nem tudunk megérteni.
Köszönjük, neked Atyánk, Szent Erzsébetet! Köszönjük, hogy szeretsz minket!
Áldd meg intézményi közösségünket, városunkat, nemzetünket!
Amen.

Szép és költői Erzsébet korabeli megnevezése, ám mit tud mondani a XXI. század embere számára egy XIII. századi szent életútja? Egyáltalán hogyan tekintünk a szentekre? Az átlagosnál jámborabbak voltak ők, akiket úgysem tudunk utolérni életszentségben, és akik nem is szenvedtek annyira saját gyarlóságaiktól és a világ kihívásaitól, mint mi?
Hogyan tekintünk a magyar szentekre? Mint akik egy adott történelmi korban beteljesítették küldetésüket, ám életpéldájuk ma már követhetetlen (ld. Szent Margit vezeklései), alakjuk pedig nemzeti relikvia, amit nagy ünnepeken leporolunk, netán körbehordozunk?
Árpád-házi Szent Erzsébet, „Magyarország virága” a maga korában vadvirágnak számított az akkori – különösen a német – udvari ízlés szerint. Nyíltságával, temperamentumával néha beleütközött az etikettbe. Szenvedélyesen szeretett, bőkezűen, nagylelkűen adakozott, s nem ismert korlátot az imában sem. Teljességre törekedve élt, nem csak módjával, beosztva. A szenvedély azonban nála nem az élet öncélú kiélését jelentette, hanem a szolgálat szeretetét.
Ha ma – az ezoterika, a fitness-őrület és a pszichologizálás, az értéktorzulás és az „identitáskeresés” világában – interjú készülne Erzsébettel, az előkelő asszonnyal (szinte halljuk: a mi „Teréz anyánkkal”), valószínűleg feltennék neki a kérdést, hogy mi a jó az éjszakai imádságban, és mit tesz szabadidejében, ha éppen nem férjét kíséri vagy fogadásokat tart, tehát hogyan valósítja meg önmagát?
Erzsébet értetlenkedve válaszolna: nem neki kell, hogy jó legyen, s örül, hogy minden idejét szeretteinek és a szegényeinek áldozhatja. S különben is: Krisztus követését akarja megvalósítani, nem önmagát. Csak ezáltal lesz ő önmaga…
Úgy kell tehát tekinteni szentjeinkre, ahogy ők maguk is szívesen tekintenének magukra: mint akik nem gyarlóságaikat siratják csupán, főleg nem a körülményeket, hanem akaraterejüket megfeszítve – vagy ha nem megy, bizalommal teli ráhagyatkozással –, az ima erejével felfegyverkezve próbálják napról napra felülmúlni önmagukat, megtagadni saját önzésüket, ami nem áll ellentétben személyiségük kibontakoztatásával.
Árpád-házi Szent Erzsébet, Magyarország virága, segíts bennünket is a tökéletesedés útján!




Iochom Zsolt tudósítása az eseményről 


Szentmise Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére a csíksomlyói kegytemplom-pápai kisbazilikában

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hálát adni, szívből…

Elhatározta: bárki bármit mond, akkor is ferences lesz

Szeressünk