Apró cselekedetek

Szókratészról, a nagy görög filozófusról jegyezték fel, hogy egy alkalommal, amikor az egyik barátjával találkozott és az egy harmadik személyről szeretett volna mondani neki valamit, akkor Szókratész három kérdést tett fel neki. Az egyik így szólt hogy: „Barátom, te egy harmadik személyről akarsz mondani nekem valamit, igaz-e az, amit te akarsz mondani?” – és erre barátja így válaszolt: „Nem tudom, hogy igaz-e, talán nem igaz éppen az egész, nem tudom pontosan, mert én is csak úgy hallottam”. Jól van, mondta Szókratész, és akkor feltette a következő kérdést: „Jó-e, amit mondani akarsz a te barátodról?” „Dehogy jó, nem jó, éppen a rosszat akarom róla mondani” Erre Szókratész feltette a harmadik kérdést: „Barátom, hasznos-e, amit a harmadik személyről nekem mondani akarsz, az én javamat fogja-e szolgálni?” „Nem hiszem” – felelte Szókratésznak, mire ő ennyit válaszolt: „Barátom, ha az a dolog, amit a harmadik személyről nekem mondani akarsz, nem is igaz, nem is jó és nem szolgálja az én hasznomat, akkor jobb, ha el sem mondod.” Ez a párbeszéd figyelmeztet bennünket arra, hogy gondoljuk át, miket mondunk egymásról, miket osztunk meg másoknak a barátainkról, olyan személyekről, akik közel állnak hozzánk, hogy azzal valóban a javát akarom-e a másiknak.


Lukács evangéliuma 10.38–42 – „Útjukon betértek egy faluba. Egy Márta nevű asszony befogadta házába. Ennek volt egy húga, Mária. Ez odaült az Úr lábához és hallgatta a szavait. Márta meg sürgött-forgott, végezte a háziasszonyi teendőket. Egyszer csak megállt: Uram – méltatlankodott –, nem törődöl vele, hogy húgom elnézi, hogy egyedül szolgáljalak ki? Szólj neki, hogy segítsen nekem! Az Úr azonban így válaszolt: Márta, Márta, sok mindenre gondod van, és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszik el tőle soha.”
Márta talán szimpatikusabb személy, mint Mária, Mártával jobban tudunk azonosulni, azért, mert ő emberi módon gondolkodik. És mégis, Jézus a jobbik résszel jutalmazza és meg is dicséri Máriát – de a párbeszéden keresztül tanítja Mártát is. Ez az evangéliumi szakasz buzdítson bennünket arra, hogy bármennyire jelentéktelenek a mi hétköznapi feladataink, ha azt Istennel egyesülve, Istennel, Istenért tesszük és így szolgáljuk a ránk bízott személyeket, akkor annak értelme van, annak gyümölcse van. Bár lehet, hogy úgy tűnik, azt az apró szolgálat a társadalomban nem sokat változtak, talán úgy gondoljuk, hogy a nemzetünk számára sem hasznos, még talán a munkahelyünkön is nagyon elvétve veszik észre a munkánkat, sőt a családban is kevésbé dicsérik meg az apró dolgokért végzett cselekedeteket, de mégis, ezek az apróságok, amit Istennel, Istenért és egymásért megteszünk, ezek a mi békességünkre és a mi kiegyensúlyozottságunknak szolgál a hétköznapokban, ezért az értékük felülmúlhatatlan. 

U.E.OFM

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hálát adni, szívből…

Elhatározta: bárki bármit mond, akkor is ferences lesz

Szeressünk