Advent I. - kedd


Azon a napon az Izáj gyökeréből támadt sarj zászlóként áll majd a népek előtt. /Iz. 11,10/.

A zászlónak számos jelentését ismerjük, mint pl. összetartozásnak, odatartozásnak a jelvénye, alatta vonulunk ünnepségeinkre, megbecsülése hozzátartozik a hagyományainkhoz. A zászló az együvé tartozást, bajtársiasságot, azt a közösségi szellemet fejezi ki, amely jelképezi, hogy képesek egy közös cél érdekében felsorakozni, teljesíteni a küldetést, melyre vállalkoztunk, rámutat arra, hogy arra kell figyelni, ami a múltban gyökerezik, a jelenben tanít és a jövő nemzedéknek biztos reményt ad. Zászlóként áll Jézus a nemzedékek előtt, kihez odaözönlenek a népek, hogy tanítsa őket. Ki? Az akin „az Úr lelke nyugszik: a bölcsesség és az értelem lelke; a tanács és az erősség lelke; a tudás és az Úr félelmének lelke, s az Úr félelmében telik öröme. Nem a szerint ítél majd, amit a szem lát, s nem aszerint ítélkezik, amit a fül hall, hanem igazságot szolgáltat az alacsony sorúaknak, és méltányos ítéletet hoz a föld szegényeinek” /Iz 11,1-3/. Az, Aki arra tanítja az embert, hogy átitatódjék Isten legbensőbb ismeretével, gondolkodásmódjával, és a vele való együttműködésben és szövetségében részesedik Isten békéjéből.
Feladat: Elmélkedjek azon, hogyan mutatkozik meg Jézus életében, az hogy az Úr lelke nyugszik rajta, az egyes jelzőkhöz társítsak egy eseményt Jézus életéből és vizsgáljam meg saját életünket is. Azon Szentlélek ajándékait, pedig amivel híján vagyok, kérjem, hogy ajándékozzon meg vele abban az értelemben, ahogy Jézusban tükröződnek vissza.
U.E.OFM

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hálát adni, szívből…

Elhatározta: bárki bármit mond, akkor is ferences lesz

Szeressünk