Advent III. - péntek



Ezt mondja Isten, az Úr, aki összegyűjti azokat, akik Izraelből szétszóródtak. Mások is vannak, akiket összegyűjtök azokhoz, akiket már összegyűjtöttem /Iz 56,8/.


A Próféta a fogság utáni időszakról beszél. Arra buzdítja a népet, hogy tartsák meg és ragaszkodjanak Isten szövetségéhez, törvényéhez, szeressék és szolgálják az Urat, vegyenek részt a közös istentiszteleten. Itt tehát az újszövetségi „lelki Izrael” felé mutat a próféta jövendölése: az új gyülekezet más alapokra épül, mint a régi! Isten jeruzsálemi temploma „imádság háza” minden nép számára, mert mások is vannak akiket összegyűjt az Úr azokhoz akiket mát összegyűjtött. Isten összegyűjtött bennünket és nagyon sokszor arról beszélünk, hogy jó lenne ha sokan lennénk, számokban gondolkodunk. Ezért néha az az érzése az embernek, mintha „lasszóval” fognánk be a személyeket és azt szeretnének, hogy a közösséghez tartozzon. Pedig ez így nem jó. Az is igaz, hogy Isten műhelyében a hitünk az nem magánügy, de mindenekelőtt azon kell(ene) fáradoznunk, hogy önmagunkat értékessé csiszolva, így mutatva meg másoknak az Istenhez való tartozás szépségét, értékét. Az élet szépsége az önátadásban rejlik. Megfontolandó Keresztes Szent János tanácsa amelyet egy érte aggódó személynek mondott: „Ne gondoljon másra, csak arra, hogy mindent Isten rendezett így; és ahol nincsen szeretet, oda vigyen szeretetet és Ön is szeretetet fog ott gyűjteni”
Feladat: Imádkozzak hittel egy olyan személyért aki keresi a visszatérés útját az Atyához.