Advent IV. - csütörtök



„…az az asszony vagyok, aki itt álltam melletted és imádkozottam az Úrhoz. Ezért a fiúért imádkoztam. S lám az Úr teljesítette kérésemet, amellyel hozzá fordultam” /vö. 1Sám 1,24-28/.

Nem ritka esemény a Mária-kegyhelyeken, így a csíksomlyói kegyhelyen sem, hogy család érkezik: apa, anya és a kisbaba. Hálát adni jönnek azért, hogy az Úr meghallgatta az imájukat, gyermekkel ajándékozta meg házasságukat. A szülők elhozzák a legértékesebb „kegytárgyukat” bemutatni és megköszönni az Úrnak. A hit, a vallásosság kimagasló példái ezek a személyek, akárcsak Hanna, a gyermek Sámuel édesanyja. Hanna egyszerű asszony, aki imádkozott: Hogyan? Hittel és állhatatosan. Amikor vágya teljesül, gyermekét Isten szolgálatára adja. Az imádságban kapott kegyelem nagylelkűvé tette, de nemcsak hanem imájával hozzájárult a kicsi Sámuel lelki fejlődéséhez is, ahhoz, hogy Sámuelből nagy próféta lett.
Feladat: Nagylelkű tudok-e lenni akkor, ha Isten áldozatot, lemondást, odaajándékozást kér tőlem? Hogyan viszonyulok ahhoz, ha felebarátom imát kér tőlem a szándékára? Ígéretemet betartom? Szoktam-e imádkozni külön is azokért, akiket Isten rám bízott, mellém rendelet?

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hálát adni, szívből…

Elhatározta: bárki bármit mond, akkor is ferences lesz

Szeressünk