Isteni élet van bennünk



Be kell vallanunk, hogyha csupán a megtestesülést, karácsonynak a titkát, János evangéliumának a bevezetőjéből kell, megismerjük, nem lennénk könnyű helyzetben. Hiszen hallottuk, hogy egy egészen filozofikus gondolatsort vonultat végig János, amikor leírja Jézus Krisztusnak a világban való megjelenését. Azt is ha megfigyeltük, János sok mindenről ír, amit ő megtapasztalt tanítványossága során. Hallottuk, hogy Keresztelő János, az elő futár elő készíti Krisztusnak az utat. Miért tudja ezt János? Azért mert János apostol Keresztelő Jánosnak tanítványa volt, ismerte Keresztelő Jánosnak a tanítását. Azt is hallottuk, hogy láttuk az ő dicsőségét – Hol látta János apostol Krisztusnak a dicsőségét? – Nem a jászolban, hanem a tábor hegyén, amikor színiben elváltozott az Üdvözítő. Meg kell köszönnünk Lukács evangélistának, hogy ő pontosan utána járt – úgy ahogy írja az apostolok cselekedeteiben – a dolgoknak, és leírta ezeket. Az ő evangéliumából tudjuk hogy gyermekként születik az Ige, így lesz Testé. Miért fontos hogy megünnepeljük karácsonyt? Anselm Grün, eléggé ismert német lelki író, a következőket írja: „Krisztus betlehemi születését ünnepeljük, hogy elhihessük isteni élet van bennünk. E nélkül az Ünnep nélkül nem vennénk észre az Isteni Életet önmagunkban, csupán azt tartanánk életnek, ami körülöttünk látható – a munkánkat, a sikereinket és kudarcainkat, emberi kapcsolatainkat, az elismerést, a figyelmet, a szeretetet, mindennapi örömeinket és szenvedéseinket – de elkerülné a figyelmünket az, hogy Isten BENNÜNK van. Gyökösi Endrének a hasonlata – egy méhész elszeretne mondani az ő méheinek, hogy nagyon szereti őket, és gondolkozik hogy miként tudná ő elmondani a méheknek hogy, mennyire szereti őket, még akkor is hogyha sokszor a méhek megszúrják, ő ennek ellenére babusgatja, ápolgatja, gondjukat viseli. A méhésznek a fia úgy dönt, hogy méhecskévé lesz, azért, hogy elmondja a többi méhnek, hogy az Ő Édesapja mennyire szereti őket. Ezért testesült meg Krisztus, gyermekként, szelíd, egyszerű gyermekként, hogy ne féljünk az Istentől, és a kereszt - amikor a keresztre tekintünk, és nem baj hogy itt az oltár előtt ott van a jászolban a gyermek, a keresztre feszített Jézus – a kereszt az megváltásunknak is a jele, de azt is jelképezi, hogy az ember az ő bűnösségében, mennyire képes elmenni a gonoszságnak az útján, képes ember-embert ölni, ember-embernek az életét elvenni. Krisztus azért jött, hogy egy utat mutasson nekünk, és azért is jött, hogy közelebb hozza Istent. Simon András írja - Isten közelben című versében: A rólunk elfeledkezni látszó, tőlünk mérhetetlen távolságban levő, Elérhetetlen teremtő, ugyanúgy hívő életünk része, Mint a minket meleg, anyaöl biztonságban rejtő, Személyes Isten. Ne vádold magad, ha nem érzed úgy közel magadhoz, Lehet hogy Ő akarja így, hogy emberi helytállásodat próbára tegye, De az is lehet, és talán ez a valószínű, Hogy nem az Úr változtatta meg helyét az életedben, Hanem lassan Te távolodtál el tőle, Pedig Ő egészen közel áll hozzád, De Te más irányba nézel. Minden évben megünnepeljük Karácsonyt, azért hogy az Isteni titokba még inkább, bepillantathassunk, a mi testünk, a mi bűneinkkel, kudarcainkkal, minden egyes karácsonykor istállóvá lesz, azért hogy szállást adjon Isten Fiának. A kudarcainkat, a bűneinket nem szabad elnyomnunk, nem szabad a szőnyeg alá söpörnünk, hiszen csupán izomból, erőből, ideig-óráig jók tudunk lenni, de sokáig az nem tartható. Hogy változzon az életünk, szükség van a lelkiekre, szükség van a Karácsonyra, hogy testemből templomot formáljak, ahol megszülethet a Megváltó, de legyek tudatában mindig, hogy az én testem istálló, ahol szállást akar venni az Isten, és ebben segítsenek bennünket a karácsonynak a jelképei – a Gyermek, a jászol, a gyertya, a fenyő, az ajándék, hogy a legnagyobb ajándékra emlékeztessen bennünket, magára az ÚR JÉZUS KRISZTUSRA.