Éber Isten- és emberkeresés

A megszentelt élet világnapjára készülve
Simeon és Anna – két bölcs, Istennek szentelt örege a Szentírásnak. A várakozás mesterei, az ima emberei – a bizakodó türelem prófétái ők. Jézus bemutatásának ünnepe a Szűzanya mellett az ő napjuk is, és velük együtt a szerzeteseké is, akiknek példaképük ők. II. Szent János Pál pápa 1997-ben nyilvánította a szerzetesek világnapjává február 2-át, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét. Erre készülve beszélgettünk Urbán Erik ferencessel, a Gyulafehérvári Főegyházmegyében a szerzetesekért felelős vikáriussal.
Fotó: Berecki Szilvia SA
Miért fontos évről évre megünnepelni ezt a napot?
Ráfókuszál a hivatásunk lényegére: az odaszenteltségre való emlékezés megőriz a feledéstől, és erőforrássá válik, ahogyan ez a választott nép esetében is történt az egyiptomi fogságból való szabadulás után. Jó az is, hogy találkozunk, együtt vagyunk ilyenkor, és együtt újítjuk meg fogadalmunkat. Ugyanakkor fontos a hívekkel való közös ünneplés, kérjük az ő imájukat, hogy nekünk is legyünk erőnk az év során értük imádkozni és élni. 


Mit érzel a szerzetesség közös és napjainkban különösen aktuális kihívásának?
Kilépni a komfortzónánkból, és így keresni az idők jeleit, válaszolni rájuk. Továbbá fontos „megszeretni” azt, amit a mai ember szeret, hogy ő is megszeresse általunk azt, ami neki fontos. Ezek hosszú távon gyümölcsöt érlelő befektetések.

Fotó: Iochom Zsolt; www.szekelyhon.ro
 Mondasz, kérlek, néhány konkrét példát erre?
Fontos oda menni, ahol az emberek vannak. Régen sokan keresték fel a kolostorokat, ma azonban egyre inkább szükség van arra, hogy mi menjünk az emberek közé; már a 13. században megjelent kolduló rendek alapítása is részben erre a kihívásra volt válasz. Tavaly például nagyon jó visszhangja volt annak, hogy egy cukrászdában tartottam előadást; olyanok is eljöttek, akik talán a templomba vagy rendházba nem léptek volna be.
A médiában és interneten való jelenlét is fontos, sokan várják és nézik a különböző felületeken megjelenő anyagainkat. Lényeges ugyanakkor élményt nyújtani az embereknek: velük közösen tenni valamit. Ilyen hosszú távon beérő gyümölcsöt terem például szerintem a Csíksomlyói Ifjúsági Találkozókba befektetett idő, energia is: számos fiatal keresztény család, valamint szerzetesi és papi hivatás indult ezeken az alkalmakon.
Az évszázadok során számos szerzetesrend próbált válaszolni az adott kor egy-egy szükségére: szegények, betegek gondozása, foglyok kiváltása, gyermekek felkarolása, nevelése stb. Ma ezeknek a feladatoknak jó részét felvállalja a társadalom. Ezt látva van, aki megkérdőjelezi a szerzetesrendek szükségességét. Az Istennek szentelt élet lényege azonban meggyőződésem szerint nem a cselekvésben rejlik, bármennyire fontos legyen is az, hanem jelszerűségében és prófétai jellegében…
Igen, Ferenc pápa is arra hív, hogy vizsgáljuk felül a struktúrákat és állítsuk azokat újra meg újra a karizma szolgálatába. Olykor úgy tűnik, mintha a nyugati világban a Lelket háttérbe szorítottuk volna, pedig nekünk kellene nyújtanunk a spiritualitást, hogy az embereknek ne máshol, az egyházon kívül kelljen keresniük azt. Igény van rá, ez látszik abban is, hogy a monasztikus rendeket ma is sokan felkeresik, vágyva a csendre, imára, meghallgatásra.
Ugyanakkor fontos, hogy a cselekvésünkben hitelesek, elkötelezettek legyünk, odafigyeljünk az emberekre és lelket vigyünk munkánkba. Gyakran a családokkal való együttműködésünk is jel lehet, valamint a gyerekek hitre való nevelésének kiegészítője. 

Tavaly ezen az ünnepen zárult le a szerzetesek éve, amelynek számos rendezvényét, kezdeményezését láttuk, és lassan érlelődő gyümölcseit ízlelgettük. Hol, miben érezhető így, egy év távlatából ennek a rendkívüli évnek a hatása, és miként lehetne erősíteni azt?
Az elindult közös gondolkodás megmaradt, még akkor is, ha a rendkívüli év adta lelkesedés kissé alább is hagyott. Ebben az összefogásban azonban látnék erőt, örülnék, ha sikerülne létrehoznunk egy tanácsot, amelyben minden rend képviseltethetné magát, és ahol együtt gondolkodjunk különböző programok szervezésén. Úgy érzem, lejárt „az én házam, az én váram” ideje a szerzetesközösség szintjén is, ugyanakkor meg fontos lenne továbbra is felmutatni az egységet a sokszínűségünkben. Ez a szerzetesek évében több szinten is megvalósult: például a szerzetesek zarándoklatán vagy abban, hogy plébániák meghívtak több szerzetest. 


Milyen program várja idén a csíksomlyói kegytemplomban a szerzetesek napját ünnepelni érkezőket?
A megszentelt élet világnapjára tervezett program szentségimádással kezdődik a kegytemplomban délelőtt háromnegyed 10-kor. A fél 11 órás szentmisére égő gyertyával a kezükben, ünnepélyesen vonulnak majd be a szerzetesek, a liturgia után pedig egy klarissza meg egy segítő nővér, valamint egy pálos testvér tesz tanúságot. Ezen a napon azért gyűlnek össze a szerzetesek, hogy megköszönve hivatásukat, tanúságot tegyenek „a különbözőségek közössége felé vezető útról, amely a Szentlélek jele”, aki egységbe gyűjti őket, és felismerteti a kenyértöréskor Krisztust.

Bereczki Silvia sa
Meglejelent a VASÁRNAP katolikus hetilap 2017. január 29-i számában