Szavaink súlya



Egy gyermek, levelet visz haza az iskolából, amelyet a tanítója írt, és át nyújtja az édesanyjának. Az édesanyja felbontja a levelet és miközben olvassa, ahogy halad az olvasással, egyre inkább elváltozik az arca, eltorzul, ajka sírásra görbül, és nem tud gyermekére rá nézni. Inkább oda megy az ablakhoz, kinéz a távolba, majd újra vissza ül az asztalhoz és felolvassa a levelet a gyermeknek: „Tisztelt asszonyom, az ön fia egy zseni, az iskolánk számára nem megfelelő, túl kevésnek bizonyul és nincsenek megfelelő tanáraink akik taníthatnák az ön zseni fiát”. Eltelik 23 év, a fiú felnőttként megtalálja ezt a levelet, ki bontja és elolvassa: „Tisztelt asszonyom, az ön gyermeke szellemileg fogyatékos, iskolánk nem tudja tovább vállalni a tanítását, ezért megkérjük, hogy ön tanítsa otthon a fiát”. És ez a gyermek, nem más, mint Thomas Edison volt, a múlt századnak egyik legnagyobb feltalálója. Látjuk azt, hogy a szavaink mire képesek. 

 Az édesanyának a szava életet adott a fiának, látjuk azt és érezzük a mindennapokban, hogy a szavaink életet adnak, vagy éppen megölhetnek valakit.
  „Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: Ne ölj! Aki öl, méltó az ítéletre. Én viszont azt mondom nektek, hogy méltó az ítéletre mindaz, aki haragszik testvérére. Hallottátok a parancsot: Ne törj házasságot! Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már vétkezett vele. Hallottátok továbbá, hogy a régieknek ezt mondták: Hamisan ne esküdj, és tartsd meg az Úrnak tett esküdet! Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek! Legyen a ti beszédetek „igen, igen, nem, nem”; ami ennél több, az a gonosztól van.” (Mt 5,17-37) Ezen szavaival, mintha Jézus felül írná a tízparancsolatot, azonban a tízparancsolatot, amit Isten adott, azt csak maga a törvényhozó írhatja felül, és Jézus Krisztusnak nem titkolt szándéka, hogy jogában van, mint Istennek felül írni, azonban nem felül írja, hanem beteljesíti. Nem erőfitogtatás, hanem útmutatás Jézus részéről. Jézus érzékelteti azt, hogy a gondolataink, amelyek át röppennek az elménken, azok erkölcsileg nem bírálhatóak el, se nem rosszak, se nem jók. Viszont, hogy mit kezdek én a szívemben, az elmémben megszületett gondolatokkal, az viszont már erkölcsileg bírálható. Hiszen tudomásul kell vennünk, hogy ott születik meg a rossz, a bűn, a kicsapongó élet, a harag és a végén pedig a harmadik hasonlatban Jézus nagyon magasra teszi a mércét, amikor a szavainkra figyelmeztet, hogy azok pontosak legyenek, ne legyenek két értelműek, hanem a szavainknak legyen súlya, legyen egyértelmű, szavaink  legyenek félreérthetetlenek. Az eskü, az igazán a hazugságtól akarta, vagy akarja megvédeni az embert, hogy a kimondott szónak legyen tartalma, ezért esküvel erősítették meg. A keresztény embernek nem kellene, hogy szüksége legyen az esküre, hiszen a keresztény becsület a fedezék. Egy ének szám a következő képen foglalta össze: „Mondták már, hogy a legnagyobb ereje a világon a szavaknak van? Hogy mennyire megmaradhatnak másokban a szavaitok? Szavakkal felemelsz valakit az égig, és szavakkal valakit a porba tiporsz, Szavakkal szeretsz, de a tetteid mutatják ki, amit a szavaiddal titkolsz. Mondták már, hogy fontos vagy és azt is, hogy nem, van, hogy úgy érzed csak játszik veled a jelen.
 A szavaknak súlya van, ezt is biztos sokan mondták már; de csak akkor érzed igazán, amikor hittél a szónak, és te elhiszed, hiszen ő mondja, ő, akiben tudsz bízni. De ki ő, hogy csak szavakkal hiteget, és nem tudja azt, amit te, egymásban hinni, hiszen a szavaid elárulják, hogy mit hiszel magadról, a cselekedeteid pedig azt, hogy ebből mennyi igaz.” Akár a leírt, akár a kimondott szavainknak súlya van. És el lehet képzelni egy ilyen társadalmat, ahol a szavainknak súlya van. Talán mondhatjuk, hogy illúzió, merthogy a mindennapi élet nem ezt mutatja be, azonban mennyire vágyunk egy olyan társadalomra, egy olyan közösségre, akár szerzetes, papi, család, munkahely, ahol a kimondott szavainknak súlya van, értéke van, egyértelmű. Ezért érdemes megkérdezni magamtól – van-e bátorságom kimondani az IGEN-t amikor igen-t kell mondani, és van-e bátorságom kimondani a NEM-et, amikor nem-et kell mondani?

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hálát adni, szívből…

Elhatározta: bárki bármit mond, akkor is ferences lesz

Szeressünk