Hittel és imával építeni



      
      Az Erdélyi Mária Út Konferenciájának a megnyitó ünnepsége, az utolsó fatimai jelenés napja (1917. október 13), valamint annak 100. évfordulója egybeesnek.
II. Szent János Pál pápa mondta: „A Szent Szűz anyai aggódással jött el ide, Fatimába, hogy kérje az embereket: »Ne bántsák többé Istent, a mi Urunkat, akit már annyi bántás ért.« Az anyai fájdalom késztette szóra; köpenye alá akarja gyűjteni gyermekeit. Ezért kéri a kis pásztoroktól: »Imádkozzatok, sokat imádkozzatok, és ajánljatok föl áldozatokat a bűnösökért; oly sok lélek jut a pokolba, mert nincs, aki imádkozzon és áldozatot ajánljon föl értük.«”
      A ma egyháza számára – amely a zarándoklat reneszánszát éli –a zarándokutak építése a lelki-testi megújulás eszköze (ahogyan ezt a konferencia mottója is nagyon találóan kifejezi); egy olyan időben, amikor a kegyhelyekre úgy tekint az egyház, mint a kereszténység megújulásának, ősei hitében való megerősödésének a szent helyeire. Ezért tenni is kell, és egyik ilyen megújuló forrása lesz „Isten vándorló népe” számára a Közép- és Kelet-Európán átívelő Mária-út, az ima iskolája, ahol mint jó édesanya, maga a Szűzanya a tanító. Az időnkénti zarándoklat a keresztény ember identitását erősíti. Kis pünkösd ez, hiszen különböző helyről, népből, nyelvből, nemzetből a zarándok megérkezik a kegyhelyre, és együtt imádkozik. Ebben a pillanatban az ember egyik alapfeladata valósul meg: az Isten dicsőítése.
      Nemeshegyi Péter jezsuita atya találóan foglalja össze, hogy mi történik akkor, amikor az ember az útra lép: 1. ezt az utat valaki készítette, 2. az út megbízható, valahová vezet, 3. az utat nem elég nézni vagy gondolkodni róla, hanem rá kell lépni testestől-lelkestől, 4. amikor az úton járunk, új és új távlatok nyílnak meg előttünk, 5. ha az úton járunk, legtöbbször vannak útitársaink, akikkel együtt vándorlunk, 6. ha az úton járunk, legtöbbször találkozunk szembejövő emberekkel, 7. fáradtan ugyan, de megérkezünk a célhoz. Ezzel a lelkülettel való úton járás legjobb módja, hogy a leglényegesebb és legfontosabb dolgokhoz visszatérjünk. Ezért mindent meg kell tennünk, ami emberileg lehetséges: hogy a Mária-út épüljön, a „béke és az áldás” útjává váljék, de igazából ezt az utat az imádkozó és zarándokló ember építi és fogja építeni. Egyre többen, de nem tömegesen érkeznek az év folyamán a zarándokok kegyhelyünkre, vagy éppen indulnak el Mariazell irányába, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy vannak zarándokok. Kovásznyi jelenleg, de hinnünk kell a kovász étalakító erejében. Amíg van „kreatív kisebbség”, addig van remény is!
U.E.OFM
Elhangzott a VII. Erdélyi Mária Út Konferencia megnyitóján 2017. október 13-án.